Tavaly június elején Észak-Olaszországot vettük célba, 5 napig voltunk ott. Jó volt; meg volt, akinek nem... De ez a "cikk" most nem erről szól:D Szóval ebben az évben sajnos "CSAK" Parádra megyünk, ide, Magyarországra... Szerintem ez felháborító. Az úri p*csámnak ez nem tetszik. Japánba akartam menni... Dehát Istenem, ez van! :D Na jó,nem poénkodom el, tökéletesen megfelel nekem ez a csodálatos kis mátrai falu. Hisz nem az a lényeg, hogy hol vagyunk, hanem, hogy EGYÜTT (igen,nekem is eszembe jutott a békatbor!). A mi kis osztályunk. Kicsit klikkesedve bár, de azért szeretjük, ugye? A programról nem igazán tudnék most nektek beszámolni,de számítsunk túrázásra és múzeumlátogatásra. Neee,ne nyavajogj, ezt is kell. Otthon úgy sem csinálsz ilyet, és mégiscsak jobb ez, minthogy bent poshadjunk a suliban, és Kluka Hajnalka tanárnő újságját szerkesszük, vagy minthogy unott pofával belebámuljunk drága dr. Pepó Péterné professzorasszony búrájába. Nem is beszélve a teremdíszítésről... Bár, lehet, hogy meghagyták a tavalyit,amit év végén csináltaTOK, merthogy én ebből sajnálatos módon - Vályiné Dömötör Katalinnak köszönhetően :p - megúsztam. Szóval mindenki aktívan részt fog szépen venni minden programban! Okéj? :) És, higgyétek el, ha mindennek eleget tettünk, L'Ildi néni békén fog hagyni minket estére, s kedvünkre szórakozhatunk... Ki így, ki úgy. De úgy is megtaláljuk a módját,asszem :PPP De a lényeg, hogy azért a jó ízlés határain belül. És ez most halál komoly. Nem kell feltétlenül berúgni, beszívni ahhoz,hogy egy darab estét kellemesen eltöltsünk. Na, el is érkeztünk a reggelhez, amikor is osztályfőnök halk szava és simogatása (:DDD) felébreszti a nem is alvó társaságot. Ekkor -gondolom én- mindenki rendbeteszi magát, és jönnek az újabb programok... Majd pedig hazaelé vesszük az irányt, s estére ismét mindenki saját ágyikójában fetrenghet, és persze retteghet, mert szombaton, igen, szombaton! elkezdődik a szenvedés: az ISKOLA. Kívánok mindenkinek sokkal jobb tanévet,mint amilyen az előző volt, és érezzük jól magunkat a kiránduláson!!! :))) Ui.: Nemtom,hogy miért írtam kisregényt, nem szokásom. De jól esett, s remélem, nem okozott ez senkinek lelki traumát. Ha meg igen,minek olvasta el? Semmi sem kötelező... ;)